Múlt-Jelen

2014 január 4. | Szerző: dream

A tegnapi délutánom, estém és éjszakám arra ment rá, hogy végig olvastam ki is voltam én régen. Nem volt könnyű szembenéznem az akkori önmagammal, de az is én voltam. Mi történt azóta?

Néhány álmom valóra vált, ilyen a munka.  Nagyon sok évet vártam erre a munkára, és én már éppen feladni készültem, amikor hirtelen csak úgy ott volt előttem. Persze valamit valamiért alapon, de ott volt.

Vannak dolgok amiben sikerült változnom, és vannak amelyekben nem 😀 tény az, hogy erősebb lettem, tisztán látom és tudom mit akarok, és már nem esem olyan hamar kétségbe, ha probléma merül fel. Nem nyúlnék alkoholhoz és gyógyszerhez sem, és öngyilkos sem szeretnék lenni.

Egy valami viszont nem változott 😀 a pasi téma 😀 na azzal valahogy ugyan ott vagyok, ahol anno voltam, csak kicsit erősebben, céltudatosabban, és már nem annyira bele betegedve várok…ismét várok, hogy valakinek én legyek a mindene.

Amikor olvastam a régi bejegyzéseimet teljesen el voltam halva magamon, hogy mennyire komolyan vettem, és hogy bele voltam betegedve és tényleg úgy gondoltam, hogy soha nem jön el az az ember aki úgy fog szeretni, és olyan érzéseket vált ki belőlem. Meg kell, hogy cáfoljam, elmúlt, túléltem, és én nagyon hiszek benne, hogy hamarosan kapok egy sokkal, de sokkal jobbat, aki még a lába nyomába se ér. Aki sokkal mélyebb, igazabb érzéseket, vágyakat vált ki belőlem, mint ő régen….jó pár évvel azelőtt, ha valaki megmutatja ezt amit most ide leírtam, kinevetem és nem hittem volna el. De mindent túl lehet élni, minden gödörből ki lehet mászni. Idő és akarat kérdése.

Helló Világ!

2014 január 3. | Szerző: dream

Jó pár év eltelt már mikor legutóbb itt jártam, persze teljesen más névvel és más személyiséggel. Furcsa, mert akkor anno soha nem gondoltam, hogy van másik út is amin lehet járni. Nem hittem magamban, sőt senkiben, de másoktól vártam azt, hogy tegyenek valakivé, hogy legyek általuk valaki. Egy jó nagy marhaság volt…te saját magadtól leszel az aki vagy. Hosszú út vezetett idáig, de nem mondom, hogy vége, mert soha nincs vége. Mindig történik valami, ami próbára tesz, vannak, lesznek új kihívások, megpróbáltatások, de egyáltalán nem mindegy, hogyan mész elé. Ha a mostani helyzetembe belegondolok, ha leülök 5 percre és gyorsba átfuttatom az agyamon, azt aminek most ülök a kellős közepében, benne nyakig, a régi énem venne egy üveg vodkát, egy doboz nyugtatót ülne az üres lakásában és elkezdene inni…..először csak inni, aztán sajnálná magát, nagyon, sírna, ordítana, ütné a falat, szidná magát, másokat, a rendszert, aztán kapdosná a bogyókat…nem enne, addig inna míg teljesen kiütné magát…és azt hinné most milyen jól megoldotta a dolgot….fel is hívna valakit..panaszkodna, fenyegetőzne….lesüllyedne….könyörögne…igen ez voltam anno én….azt hittem hogy semmim nincs, és most nem tárgyakra gondolok, vagy pénzre….hanem saját magamra ami én vagyok ID-EGO- SZUPEREGO, ezek összessége. nem tudtam ki vagyok…érdekes mert akkor már tudtam, hogy mit akarok,de nem voltam jóban saját magammal sem, de elvártam hogy mások szeressenek és adjanak. Elvártam. Ma már tudom azt kapok amit adok annyit adnak vissza, amennyit én is adok.

Szóval Üdv mindenkinek!!!