Helló Világ!

2014 január 3. | Szerző: |

Jó pár év eltelt már mikor legutóbb itt jártam, persze teljesen más névvel és más személyiséggel. Furcsa, mert akkor anno soha nem gondoltam, hogy van másik út is amin lehet járni. Nem hittem magamban, sőt senkiben, de másoktól vártam azt, hogy tegyenek valakivé, hogy legyek általuk valaki. Egy jó nagy marhaság volt…te saját magadtól leszel az aki vagy. Hosszú út vezetett idáig, de nem mondom, hogy vége, mert soha nincs vége. Mindig történik valami, ami próbára tesz, vannak, lesznek új kihívások, megpróbáltatások, de egyáltalán nem mindegy, hogyan mész elé. Ha a mostani helyzetembe belegondolok, ha leülök 5 percre és gyorsba átfuttatom az agyamon, azt aminek most ülök a kellős közepében, benne nyakig, a régi énem venne egy üveg vodkát, egy doboz nyugtatót ülne az üres lakásában és elkezdene inni…..először csak inni, aztán sajnálná magát, nagyon, sírna, ordítana, ütné a falat, szidná magát, másokat, a rendszert, aztán kapdosná a bogyókat…nem enne, addig inna míg teljesen kiütné magát…és azt hinné most milyen jól megoldotta a dolgot….fel is hívna valakit..panaszkodna, fenyegetőzne….lesüllyedne….könyörögne…igen ez voltam anno én….azt hittem hogy semmim nincs, és most nem tárgyakra gondolok, vagy pénzre….hanem saját magamra ami én vagyok ID-EGO- SZUPEREGO, ezek összessége. nem tudtam ki vagyok…érdekes mert akkor már tudtam, hogy mit akarok,de nem voltam jóban saját magammal sem, de elvártam hogy mások szeressenek és adjanak. Elvártam. Ma már tudom azt kapok amit adok annyit adnak vissza, amennyit én is adok.

Szóval Üdv mindenkinek!!!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Legutóbbi hozzászólások

Kategória

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!