02. 02.
2014 február 2. | Szerző: dream
Nem érzem magam képesnek arra, hogy bölcseket írjak, túl sok minden történt ami megviselt. Lelkileg, testileg is. Újra mélyen el kellett zárnom az érzéseimet, és olyanná váltam aki voltam 5 hónapja. Teljesen üresnek az egész testem és a lelkemet is…nem megy ez most nekem…
Elengedés
2014 január 27. | Szerző: dream
Ha a lelked beteg, megbetegszik a tested is. Nagyon nehéz 2 hét van mögöttem és sajnos nem tudom azt írni, hogy látom a végét. Valami elkezdődött és egyben be is fejeződött az életemben. Nem könnyű, soha nem viseltem jól a változásokat és leginkább azt, hogy be kell látnom nem minden lehet úgy ahogy én akarom, de az évek során sok mindent megtanultam, köztük azt is, hogy ami nem öl meg csak megerősít, és hiába akarok én valamit minden áron, ha egyedül csak én akarom, és az a másik nem látja mait én látok és érzek…fájdalmas, de el kell engedni, talán egyszer majd rájön.
Tudni kell elengedni és tudni kell befogadni, elfogadni. Nagyon nagyon nehéz folyamat ez, sokat gondolkodtam azon vajon miért történt mindez, velem mi az amit tanulnom kell még mindig ebből. Pont ezt…. oda adni mindenedet, engedni, hogy beléd lássanak, el kell fogadni, aztán meg kell érteni, bele kell törődni és el kell engedned. El kell engedned mert ő még nincs kész arra amire te már igen. ..
Ajándék az élet!
2014 január 17. | Szerző: dream
Szülinapi vers nekem a szerelmemtől!
Ajándék az élet
Az élet elmúlik, mint egy pillanat!
Észre sem veszed s elrohant!
Mint porszem a sivatagban annyik vagyunk talán
mikor utat tör szívünkhöz a szörnyű magány
de eljön egy lélek, mely magánál is jobban szeret,
és megváltozik minden, mert érzed ő a másik feled.
Maga vagy már a hatalmas sivatag.
Szíved felragyog, mint a perzselő nap.
Mely a porszemeket perzselte, szárította,
de szívedből a vágyat kiégetni nem tudta.
Majd jő egy újabb ajándék, egy ici-pici lélek,
szerelmetek gyümölcse, szívetek eggyé lett.
Egy hatalmas csoda, egy születő élet
Isten ajándéka, mely csak a tiétek.
Szemedbe nézek, s látom az életet
a sivatag eltűnt, az eső már eleredt.
Gyönyörű, csábító macska szemek ezek,
melyek azt súgják szívemnek, hogy szeress
Ajándék az élet, ajándék vagy te is nekem
egy megvalósult álom, te vagy az életem!
Kőszikla
2014 január 13. | Szerző: dream
Mit tehet az ember, aki úgy érzi megtalálta élete szerelmét, de olyan akadályok…nem is akadályok, kősziklák állnak előtte amit képtelen megkerülni, átugrani, megmászni, vagy már bármit is tenni annak érdekében, hogy együtt legyenek? Ezek a beteljesületlen szerelmek? Ez az, mint a filmekben, amikor a csaj és a pasi tudja, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, de elkóborolnak még 5-10 évet össze vissza, aztán mégiscsak kikötnek egymás mellett? Ő 18 évet várt…én is közel ennyit, hogy vissza találjak hozzá és rájöjjek 18 évvel ezelőtt hülye voltam, és hagytam elmenni. Nekem már nincs se 5 évem se 10 évem, hogy várjak és utálok problémákat nem megoldani, mert így nem lehet élni. A szerelemnek nem kellene, hogy egy probléma legyen…persze az sem, hogy fejvesztve rohanjunk bele….de mégis én fejvesztve akarok belerohanni, érezni, megélni, vele lenni, szeretni, és mindennap belehalni kicsit a gyönyörbe. Mindennap haza menni azért a csodáért amit csak ő tud megadni, a szívemnek, a lelkemnek, és az egész lényemnek, testemnek, hogy átjárja mindenem az ő szerelme, a szeretete, vágya…eggyé lenni vele, minden egyes porcikájával, beleolvadni, érezni akarom, reggel amikor felkelek fájjon az elválás, fájjon otthagyni, és imádkozni minden este, hálát adni, hogy van nekem és kérni az Istent, hogy adjon még több évet, hónapot, hetet, napot, órát, percet, másodpercet, amiben csak az Övé lehetek…….. csak az Övé….Kérhetem? Remélhetem? Hihetem?
Bárcsak az ő kősziklája is úgy omolna össze, bárcsak az övét is látnám porrá széthullani….mint ahogy látta ős is az enyémet….
01.12.
2014 január 12. | Szerző: dream
Semmit nem tudok, csak ülök és bambulok magam elé..megy valami film a tv-ben, de azt sem tudom miről szól, teljesen máshol jár az eszem, kavarog a gyomrom, hogy a kétségbeesés tör rám, hol valami megmagyarázhatatlan nyugalom. Egyfolytában azon gondolkodom vajon mi lesz, ír vagy felhív. Reggel ha beszélünk el kell búcsúznom tőle, vagy végre elindulunk együtt az úton közös jövőnk felé.
Vajon ő fog értem küzdeni?
Régi kapcsolatok…
2014 január 9. | Szerző: dream
Tegnap este azon gondolkodtam, hogy miért volt annyi rossz kapcsolatom. Nagyon sok idő kellett, amíg rájöttem, egyedül én vagyok a felelős,hogy bevonzom a hülyéket. Nagyon sok típusú pasi ismertem meg, akinek az anyja volt a minden, volt aki alkesz volt de nem vallotta be és szerintem soha nem fogja mert az egész élete arról szól, hogy menekül minden elől. Akadt olyan aki lelkileg terrorizált, és megalázott.
Persze mindig rájöttem, és leléptem, de bele sem kellett volna mennem, menekültem, menekültem a boldogság elől, mert nem akartam felelősséget vállalni, és féltem a csalódástól, attól, hogy elbukom és nem leszek elég jó. De rájöttem, hogy ez hülyeség…ha esélyt sem adok, annak, hogy teljes életet éljek és nem teszek bele mindent akkor nincs értelme semminek. Lehet, hogy elbukom, és fájni fog, de azzal a tudattal fogok lefeküdni és felkelni, hogy megtettem mindent annak érdekében, hogy boldog legyek, jól érezzem magam a bőrömben, szeressem , és ne okozzak fájdalmat önmagamnak.
Jelenlegi életemben ott tartok, hogy megismertem egy férfit és bele mentem egy veszedelmes viszonyba, annak ellenére, hogy tudtam és tudom lehet nem lesz jó vége és nem lesz happy end. De sokat gondolkodtam és mérlegeltem, aztán rájöttem orbitálisat csalódhatok nemcsak benne, de magamban is. De viszont bele mentem mert így döntöttem, vállalva a felelősséget, hogy lebukhatok és kurva leszek, hogy bele szeretek és ő nem lesz szerelmes belém, akartam, így is. Akartam mert első perctől olyan szikra, szexualitás és őszinteség alakult ki köztünk és persze szerelem mindkét részről, hogy történjen bármi, hálás leszek a sorsnak azért amiért így döntöttem, még ha fájni is fog. Persze dönteni kell, mindkettőnknek. Vállalva a felelősséget, felnőttek módjára. De még ott a remény, hogy alakulhat jól is a dolog és lesz egy olyan kapcsolatom, amilyen még soha, hiszek benne, hiszek az őszinteségben, és a szerelemben, mert ő megmutatta nekem. Új ajtókat nyitott ki, nem mondom, hogy nem féltem vagy félek, de megtettem mindent, azért, hogy ő is higgyen benne!!!!
Főnök és Én
2014 január 7. | Szerző: dream
Még ünnep előtti a sztori…..lényege az, hogy elintéztem valamit a főnök helyett, aki szabadságon volt, pusztán merő jóindulatból, és amiből nekem is volt hasznom. Kisebb kalamajka lett belőle. Férfi lévén 3-dikától csak kerüli a forró kását és nem beszélt velem, láttam rajta, hogy valami nem jó. A mai napig bírta, és kiborult a bili, de nem tért a lényegre, nem azt mondta, hogy konkrétan neki mi a baja azzal amit én csináltam, hanem jött hátulról. Elmondtam az én verziómat, ahogy tényleg történt és mondtam neki döntse el mit hisz és kinek.
Hatalmasat csalódtam magamban….hunyó voltam belátom, és nagyot hibáztam, és amikor nekem állt én már tudtam valójában mi is a baja. De vártam, kivártam…dolgoztam tovább, aztán a du.án közepén már nem bírta és újra bejött leült és végre kinyögte, hogy neki az a baj, hogy én nem hívtam fel és nem mondtam el neki, hogy ezt meg azt csináltam. Azt mondta eddig mindig kikértem a véleményét, megbeszéltünk mindent, hogy most miért nem így tettem…..nem tudom basszus, belenéztem a szemébe és igazat adtam neki…mert igaza volt, ebben maximálisan igaza volt, hibáztam. Borzasztóan sajnálom, és persze bánt a dolog, mert bízott bennem, de lehet ezek után már nem fog. Be vallhattam volna már elsőre is, hogy igen hibát követtem el és fel kellett volna hívnom, hogy tudjon róla…nem akarok azzal takarózni, hogy éppen fáradt voltam, fájdalmaim voltak, beszélni is alig bírtam…nem számít…pedig ott volt a telefon a kezemben de letettem…nem akartam zavarni….nekem most ez a legfájdalmasabb a mai napban….hogy saját magamban csalódtam…..
Házasság
2014 január 6. | Szerző: dream
Megkértek arra, hogy írjam le, hogy képzelek el “egy bizonyos házasságot”…. “a házasságot” 
Hozzá teszem nem hiszek a házasság intézményében, nem hiszem azt, hogy egy darab papír, vagy gyerek köt össze egy férfit és egy nőt. Ha mégis egyszer megélem, hogy megkérik a kezem és egy férfi azt szeretné, hogy a felesége legyek, tegye azt azért mert önmagamat adom, hazugság és álarc nélkül. Azért mert ott állok előtte meztelenül…..nem testileg hanem lelkileg meztelenül…kitárulkozva mint egy nyitott könyv, amibe bármikor belelapozhat. Tegye azért mert tud hozzám őszinte lenni, és meri vállalni az érzéseit. Tudjunk őszintén meghitten beszélgetni, képesek legyünk arra, hogy hazugságok nélkül, tiszta lelkiismerettel tudjunk egymás szemébe mondani azt, hogy szeretlek. Ha probléma van, vagy valaki hülyeséget csinált vállalja fel, tudjon bocsánatot kérni megbánást mutatni. Ha idővel mégis rájön, hogy nem örökké tart, hogy nem azt kapott amit várt mondja el, próbáljunk együtt változni megoldani a gondokat. Nem hiszem, hogy egy házasság fenékig tejfel és azt sem, hogy bármennyire is szereted a másikat és becsülöd idővel ne bántanád meg, vagy ne lenne félre értés….de egy filmben a férj azt mondta a feleségének, hogy “akkor is szerettelek amikor gyűlöltelek”, mert az is te voltál. Minden embernek vannak hibái és senki nem tökéletes főleg ez a világ nem, de kérdem én ha rátalálsz a másik feledre, a lelki társadra, akivel az ágyban is fantasztikus és olyan vonzalom, erotika van köztetek, miért ne legyen egy jó és saját világod amibe csak ti ketten tartoztok. Amibe akkor lépsz be amikor haza mész bezárod magad mögött az ajtót az egész napi nyűggel a válladon és ott van ő, aki vár haza a szíve minden melegével és adni akar, egy tál meleg ételt, egy ölelést, csókot, gondoskodást, gyengédséget, nyugalmat és azt a világot, azt a légkört ami csak a tiétek, és csak ti tudtok róla ott legbelül.
Amikor nem vársz semmit, mert tudod úgyis megkapod, amikor nem kell kérned mert ott van, amikor csak adni akarsz, és még többet adni…és úgyis szabad vagy….mert vannak gondoltaid, vannak vágyaid, érzéseid amit nem kell titkolnod, mert őszintén beszélhetsz róla, kérhetsz bármit tudod, hogy megad neked mindent, de úgy hogy közben élvezi és önmaga lehet…..nekem ez a házasság. Én hiszek benne, hogy van ilyen nagyon ritka de van én ilyet szeretnék…így élnénk…
Menni vagy maradni
2014 január 6. | Szerző: dream
Minden napunk döntések sorozata…már reggel elkezdődik…pl. mit vegyek fel…vannak egyszerű eldöntendő kérdések, vannak magától értetődő és vannak súlyos életre szóló döntések. Van, hogy saját életedben kell dönteni vagy másokéba beavatkoznod, az a súlyosabb, nagyobb felelősség, amikor a másik életéről van szó. Van e jogom beleszólni mások életébe, meddig mehetek el, hol van az a pont amikor be kell látnod, hogy nincs más választásod, fel kell adni, mert nem dönthetsz mások élete felett és nem várhatsz arra amit ő nem érez, hogy tennie kell és persze nincs jogod megmondani, hogy mit kell tennie.
Vajon tudunk, merünk boldognak lenni? Tényleg megélni a boldogságot, a szerelmet, a szeretetet, a gondoskodást, a vágyat amit egy másik ember iránt érzel. Vagy könnyebb maradni és nem boldognak lenni, vagy csak részben boldognak lenni, mert az egyik feledet feladod, aztán jön a következő másik feled és végül ott maradsz mint egy szellem, önmagad szelleme…és semmivé válsz…
Felnőtt
2014 február 3. | Szerző: dream
Még nincs egy éve, hogy ebben a munkakörben dolgozom, de már nagyon sokat tanultam az emberekről. Nagyon sokáig nem értettem az embereket, mindig dühös voltam, arra aki nem úgy látja a dolgokat ahogy én, most nem arra gondolok, a másiknak legyen olyan a beállítottsága vagy mindenben értsen velem egyet.
Az dühített, hogy miért nem látja, érzi amit én, miért nem látja be amit csinál, ahogy él az nem jó és lehet másképpen is csak éppen azért tenni kellene. Én az az ember voltam aki utálta a változásokat, most sem igazán szeretem, de igyekszem jó oldaláról megközelíteni. Szóval kézzel- lábbal tiltakoztam kétségbe estem és nem éreztem magam jól, ha kimozdítottak a megszokott komfortzónából, elveszettnek éreztem magam, sebezhetőnek.
Itt megtanultam, hogy vannak különböző emberek, különböző felfogásokkal, akiknek más és más az értékrendjük. El kell fogadni őket olyannak amilyenek, és azzal dolgozni ami van, azt kihozni belőlük, amit lehet nem többet és nem kevesebbet. Fontos, hogy el tudd fogadni a dolgot ha már mindent megpróbáltál annak érdekében, és beletudsz nézni a tükörbe…szóval az elfogadás az fontos. Fontos, hogy minden nap úgy menjek haza, hogy mindent megtettem, a legjobb tudásom szerint, adni választási lehetőséget és nem ráerőltetni azt amit én jónak gondolok.
Lehet vannak hülye elveim, és túl szigorú vagyok magamhoz is és másokhoz, de én így vagyok én, ha más lennék nem érezném jól magam nem lennék jóba magammal, és szerintem ez az első legfontosabb, szeresd magad, tiszteld magad, és soha ne állj harcba önmagaddal, annál rosszabb nincs. Közel 33 év telt el mire én magamra találtam, és békében vagyok magammal, és jól érzem magam így ahogy vagyok. Elfogadtam a hibáimat, tudom és ismerem azokat és tudom azt ha hülyeséget csinálok annak ára van, de viselem a következményeket, szerintem ettől lesz az ember hiteles, én nem akarok senkinek megfelelni csak magamnak, saját magamnak.
Talán ezt nevezik felnőtté válásnak,,,, te felnőttél már???
Oldal ajánlása emailben
X