Házasság
2014 január 6. | Szerző: dream |
Megkértek arra, hogy írjam le, hogy képzelek el “egy bizonyos házasságot”…. “a házasságot” 😀
Hozzá teszem nem hiszek a házasság intézményében, nem hiszem azt, hogy egy darab papír, vagy gyerek köt össze egy férfit és egy nőt. Ha mégis egyszer megélem, hogy megkérik a kezem és egy férfi azt szeretné, hogy a felesége legyek, tegye azt azért mert önmagamat adom, hazugság és álarc nélkül. Azért mert ott állok előtte meztelenül…..nem testileg hanem lelkileg meztelenül…kitárulkozva mint egy nyitott könyv, amibe bármikor belelapozhat. Tegye azért mert tud hozzám őszinte lenni, és meri vállalni az érzéseit. Tudjunk őszintén meghitten beszélgetni, képesek legyünk arra, hogy hazugságok nélkül, tiszta lelkiismerettel tudjunk egymás szemébe mondani azt, hogy szeretlek. Ha probléma van, vagy valaki hülyeséget csinált vállalja fel, tudjon bocsánatot kérni megbánást mutatni. Ha idővel mégis rájön, hogy nem örökké tart, hogy nem azt kapott amit várt mondja el, próbáljunk együtt változni megoldani a gondokat. Nem hiszem, hogy egy házasság fenékig tejfel és azt sem, hogy bármennyire is szereted a másikat és becsülöd idővel ne bántanád meg, vagy ne lenne félre értés….de egy filmben a férj azt mondta a feleségének, hogy “akkor is szerettelek amikor gyűlöltelek”, mert az is te voltál. Minden embernek vannak hibái és senki nem tökéletes főleg ez a világ nem, de kérdem én ha rátalálsz a másik feledre, a lelki társadra, akivel az ágyban is fantasztikus és olyan vonzalom, erotika van köztetek, miért ne legyen egy jó és saját világod amibe csak ti ketten tartoztok. Amibe akkor lépsz be amikor haza mész bezárod magad mögött az ajtót az egész napi nyűggel a válladon és ott van ő, aki vár haza a szíve minden melegével és adni akar, egy tál meleg ételt, egy ölelést, csókot, gondoskodást, gyengédséget, nyugalmat és azt a világot, azt a légkört ami csak a tiétek, és csak ti tudtok róla ott legbelül.
Amikor nem vársz semmit, mert tudod úgyis megkapod, amikor nem kell kérned mert ott van, amikor csak adni akarsz, és még többet adni…és úgyis szabad vagy….mert vannak gondoltaid, vannak vágyaid, érzéseid amit nem kell titkolnod, mert őszintén beszélhetsz róla, kérhetsz bármit tudod, hogy megad neked mindent, de úgy hogy közben élvezi és önmaga lehet…..nekem ez a házasság. Én hiszek benne, hogy van ilyen nagyon ritka de van én ilyet szeretnék…így élnénk…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Igen, én írtam. Már elég régóta írok, és az egyik kedvenc témám a párkapcsolatok és a nők.
Ez így mind igaz, ez magadtól írtad?
Ezzel egyetértesz?
A nőknek szükségük van egy örök érvényű bizalomra, ami folyamatosságot mutat a párkapcsolatukban, ami mindennek az alapját kell, hogy képezze.
Mert ez az egyensúlyi helyzet egy érzelmi, lelki biztonságot képes adni a nőnek, és emellett a szó szoros értelemben vett biztonságra is szüksége van.
A bizalom által a nő számára fontos, hogy felelősséget érezzenek iránta, hogy képesek legyenek teljes mértékben felvállalni öt, és hogy elköteleződjenek.
A nőknek szükségük van a másik fél folyamatos érzelmi, lelki és testi jelenlétére, mert előfordulhat hogy gyakran csak mint egyszerű bábuk, bábfigurák vannak jelen a kapcsolatban. Ezért magányosak lehetnek, nem találják a helyüket, így a szerepeiket, az őket megillető, elfoglalt helyüket sem tudják teljes mértékben betölteni, és így a női szerepviselkedéseket illetően is problémákba ütközhetnek. Fontos, hogy egy nő, valódi nőként érezhesse magát, hogy ismerje a saját identitását.
Egy nő nem csak hogy látni akarja, hanem valóban érezni hogy a párja milyen viszonyban van vele. Hogy a társa figyelmes vele szemben, kifejezi a tiszteletét, a megbecsülését és folyamatosan képes értékelni. Amikor egyenlő félként tekint rá, úgy mint egy egész emberre, egy valódi nőre, tehát nőként tekint rá.
Nem pedig mint konyhatündérre, játékbabára, szexgépre, v egy tárgyra, amit úgy is el lehet dobni. Egy nő igényli a folyamatos gondoskodást, és itt sokan abba a hibába eshetnek, hogy csak a külsőségekre gondolnak, holott egy nőnek lelki támaszra, gondoskodásra is nagy szüksége van. Mert vannak olyan helyzetek, amikor nem mindent képes megbeszélni a barátnőivel. A férfi egyben lelki társ is, a lelki gondoskodásban is fontos szerepet tölt be. Ezért igénylik a nők a beszélgetéseket, mert a kommunikáció az egyik legfontosabb eszköze a kapcsolatnak. A gondoskodás által a nő érzi, hogy nincs egyedül, hogy foglalkoznak, törődnek vele, hogy ugyanolyan fontos személy. A nők számára fontos a nyílt, őszinte, egyenes beszéd, amikor nincs semmi féle köntörfalazás, hazugság. Egy valóban komoly, de mellette érzelmes, céltudatos, törekvő személyiségre is vágynak, aki minden helyzetben képes megállni a helyét, aki próbál kreatívnak, talpraesettnek lenni.
A nő arra vágyik, hogy a férfi legyen egyszerre csábító és szemtelen is. Hogy érezhesse azt hogy a férfi valóban elakarja csábítani. Sok nő is előszeretettel szereti alkalmazni. Egy nő szereti ha udvarolnak, ha hízelegnek neki, ha bókokat kap, ha kedvesek hozzájuk.
A nő szereti a változatosságot, az izgalmakat, és hogy a bennük égő tűz soha ne aludjon ki. Mindig szüksége van arra, hogy a férfi képes legyen elvarázsolni őt, hogy a férfiben fel tudjon fedezni valamilyen különlegességet, ami másban nem található meg. Mindig szüksége van egy nem várt pillanatban bekövetkező isteni szikrára, egy nagy érzelmi robbanásra, valamilyen izgalomra. Szüksége van egy érzelmekben gazdag nagyfokú szenvedélyességre, női szíveket megdobogtató szerelemre, melegséget adó szeretetre. A férfi kizárólagos egyediségére pl. pillantásokra, arc mimikára, kézmozdulatokra stb…Hogy a férfi rendelkezzen olyan kisugárzással, ami a nő számára vonzó és emellett vágyakat is képes önmagában ébreszteni a férfi iránt.
Bocs, egy kicsit költőiesen fogalmaztam, ezért volt félreérthető 🙂
Így már értem…de sok ember él így mégis tűz, vágy, tisztelet nélkül, de ez már legyen az ő bajuk!
Arra gondolok, hogy ha megszűnik a másik ember felé való érdeklődés, figyelem, megismerés, akkor az sok végzetes következményt von maga után. Mint pl ellaposodik a kapcsolat, sokan meg is fásulhatnak, az érzelmek elhalványulnak, megszűnhet az emberben az a fajta tűz, ami eddig mindig képes volt felperzselni a szívét, sok olyan dolog megszűnhet létezni, ami nélkül nehezen lehet elképzelni azt hogy az ember boldog és kiegyensúlyozott életet élhessen.
Köszönöm!! Igazán jól fogalmazol te is, de mi az, hogy “ha megszűnik létezni, akkor vele együtt minden eltűnik.” Arra gondolsz ha megszűnik egy kapcsolat megszűnik minden?? Én konkrétan nem szűnök meg…vagyis nem szeretnék. Az életem attól nem szűnik meg.
Soha nem értem az embereket, hogy miért mindig a házassággal kapcsolatos elképzelésekről érdeklődnek, amikor mindennek az alapja egy párkapcsolat kellene, hogy legyen. Aki a párkapcsolatában képes megállnia a helyét, az minden bizonnyal a házasságban is megtalálja majd a maga boldogságát. Ma a házasság “intézménye” pontosan azért vesztett az értékéből, a jelentőségéből, mert maguk a párkapcsolatok is csak időszakosak, nem tudnak fejlődni, és így nem is tudnak folyamatosan megújulni. Ezért terjedt el az élettársi kapcsolat, ami megint csak elég ingatag lábakon áll, amihez megint csak nincs szükség felelősségre, mert bármikor megszüntethető. (sajnos) A házasságnál azért érzek nagyobb felelősséget, mert ott teljes mértékben el kell köteleződni, akár törvényesen is, de amíg a mai párkapcsolatokban az emberek nem képesek teljes mértékben felvállalni önmagukat és így felelősséget érezni a másik emberért, addig nem érdemes házasságról beszélni.
Elég jól kitudod fejezni önmagadat, az érzéseidet, ami manapság már egyre ritkább az embereknél 🙂
Tisztán önmagunkat adva minden tulajdonságunkkal, önmagunkat vállalva, önmagáért elfogadni, és minden helyzetben kiállni mellette. Időt szakítani egymásra, a mérlegelésre, önmagunk, a kapcsolatunk, a közös életünk átértékelésére, a meghozott döntéseinkre, a közös céljainkra, egymás minél jobb megismerésére és megértésére. Megismerni valakit az egy folyamatosságot játszik az életünkben, nincsen konkrét behatárolható időszakai, mert csak ettől lehet értelme egy kapcsolatnak, ha megszűnik létezni, akkor vele együtt minden eltűnik.
Nincs szüksége színészkedésre, álarcok viselésére, mellékutak bejárására, magyarázkodásra. Az együtt eltöltött pillanatok által az emberi lényünk egyik részét átadjuk egymásnak, ami képes bennünk új világot megnyitni, és közelebb vinni az élet értelméhez. Hinni benne egész emberi lényünkkel, testestül-lelkestül a felé irányuló szeretetünkkel, a bizalommal, melyet folyamatosan megszilárdítunk egymásban. Hinni az egymásba vetett bizalom megtartó erejében, minden reménnyel, örök érvényű szeretetünkkel. Hagyni, hogy szabadon utat törve elszabaduljon a szenvedély, a vágy, a túlfűtött érzelmi megnyilvánulások és megtöltsenek mindent, amivel csak érintkezésbe kerülünk. Szabadon, feltételek nélkül tiszta szívvel szeretve befogadni, és az életünk részének tekinteni.