Felnőtt

2014 február 3. | Szerző: dream

Még nincs egy éve, hogy ebben a munkakörben dolgozom, de már nagyon sokat tanultam az emberekről. Nagyon sokáig nem értettem az embereket, mindig dühös voltam, arra aki nem úgy látja a dolgokat ahogy én, most nem arra gondolok, a másiknak legyen olyan a beállítottsága vagy mindenben értsen velem egyet.

Az dühített, hogy miért nem látja, érzi amit én, miért nem látja be amit csinál, ahogy él az nem jó és lehet másképpen is csak éppen azért tenni kellene. Én az az ember voltam aki utálta a változásokat, most sem igazán szeretem, de igyekszem jó oldaláról megközelíteni. Szóval kézzel- lábbal tiltakoztam kétségbe estem és nem éreztem magam jól, ha kimozdítottak a megszokott komfortzónából, elveszettnek éreztem magam, sebezhetőnek.

Itt megtanultam, hogy vannak különböző emberek, különböző felfogásokkal, akiknek más és más az értékrendjük. El kell fogadni őket olyannak amilyenek, és azzal dolgozni ami van, azt kihozni belőlük, amit lehet  nem többet és nem kevesebbet.  Fontos, hogy el tudd fogadni a dolgot ha már mindent megpróbáltál annak érdekében, és beletudsz nézni a tükörbe…szóval az elfogadás az fontos. Fontos, hogy minden nap úgy menjek haza, hogy mindent megtettem, a legjobb tudásom szerint, adni választási lehetőséget és nem ráerőltetni azt amit én jónak gondolok.

Lehet vannak hülye elveim, és túl szigorú vagyok magamhoz is és másokhoz, de én így vagyok én, ha más lennék nem érezném jól magam nem lennék jóba magammal, és szerintem ez az első legfontosabb, szeresd magad, tiszteld magad, és soha ne állj harcba önmagaddal, annál rosszabb nincs. Közel 33 év telt el mire én magamra találtam, és békében vagyok magammal, és jól érzem magam így ahogy vagyok.  Elfogadtam a hibáimat, tudom és ismerem azokat és tudom azt ha hülyeséget csinálok annak ára van, de viselem a következményeket, szerintem ettől lesz az ember hiteles, én nem akarok senkinek megfelelni csak magamnak, saját magamnak.

Talán ezt nevezik felnőtté válásnak,,,, te felnőttél már???

02. 02.

2014 február 2. | Szerző: dream

Nem érzem magam képesnek arra, hogy bölcseket írjak, túl sok minden történt ami megviselt. Lelkileg, testileg is.  Újra mélyen el kellett zárnom az érzéseimet, és olyanná váltam aki voltam 5 hónapja. Teljesen üresnek az egész testem és a lelkemet is…nem megy ez most nekem…