Kőszikla

2014 január 13. | Szerző: dream |

Mit tehet az ember, aki úgy érzi megtalálta élete szerelmét, de olyan akadályok…nem is akadályok, kősziklák állnak előtte amit képtelen megkerülni, átugrani, megmászni, vagy már bármit is tenni annak érdekében, hogy együtt legyenek? Ezek a beteljesületlen szerelmek? Ez az, mint a filmekben, amikor a csaj és a pasi tudja, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, de elkóborolnak még 5-10 évet össze vissza, aztán mégiscsak kikötnek egymás mellett? Ő 18 évet várt…én is közel ennyit, hogy vissza találjak hozzá és rájöjjek 18 évvel ezelőtt hülye voltam, és hagytam elmenni. Nekem már nincs se 5 évem se 10 évem, hogy várjak és utálok problémákat nem megoldani, mert így nem lehet élni. A szerelemnek nem kellene, hogy egy probléma legyen…persze az sem, hogy fejvesztve rohanjunk bele….de mégis én fejvesztve akarok belerohanni, érezni, megélni, vele lenni, szeretni, és mindennap belehalni kicsit a gyönyörbe. Mindennap haza menni azért a csodáért amit csak ő tud megadni, a szívemnek, a lelkemnek, és az egész lényemnek, testemnek, hogy átjárja mindenem az ő szerelme, a szeretete, vágya…eggyé lenni vele, minden egyes porcikájával, beleolvadni, érezni akarom, reggel amikor felkelek fájjon az elválás, fájjon otthagyni, és imádkozni minden este, hálát adni, hogy van nekem és kérni az Istent, hogy adjon még több évet, hónapot, hetet, napot, órát, percet, másodpercet, amiben csak az Övé lehetek…….. csak az Övé….Kérhetem? Remélhetem? Hihetem?

Bárcsak az ő kősziklája is úgy omolna össze, bárcsak az övét is látnám porrá széthullani….mint ahogy látta ős is az enyémet….