Régi kapcsolatok…
2014 január 9. | Szerző: dream |
Tegnap este azon gondolkodtam, hogy miért volt annyi rossz kapcsolatom. Nagyon sok idő kellett, amíg rájöttem, egyedül én vagyok a felelős,hogy bevonzom a hülyéket. Nagyon sok típusú pasi ismertem meg, akinek az anyja volt a minden, volt aki alkesz volt de nem vallotta be és szerintem soha nem fogja mert az egész élete arról szól, hogy menekül minden elől. Akadt olyan aki lelkileg terrorizált, és megalázott.
Persze mindig rájöttem, és leléptem, de bele sem kellett volna mennem, menekültem, menekültem a boldogság elől, mert nem akartam felelősséget vállalni, és féltem a csalódástól, attól, hogy elbukom és nem leszek elég jó. De rájöttem, hogy ez hülyeség…ha esélyt sem adok, annak, hogy teljes életet éljek és nem teszek bele mindent akkor nincs értelme semminek. Lehet, hogy elbukom, és fájni fog, de azzal a tudattal fogok lefeküdni és felkelni, hogy megtettem mindent annak érdekében, hogy boldog legyek, jól érezzem magam a bőrömben, szeressem , és ne okozzak fájdalmat önmagamnak.
Jelenlegi életemben ott tartok, hogy megismertem egy férfit és bele mentem egy veszedelmes viszonyba, annak ellenére, hogy tudtam és tudom lehet nem lesz jó vége és nem lesz happy end. De sokat gondolkodtam és mérlegeltem, aztán rájöttem orbitálisat csalódhatok nemcsak benne, de magamban is. De viszont bele mentem mert így döntöttem, vállalva a felelősséget, hogy lebukhatok és kurva leszek, hogy bele szeretek és ő nem lesz szerelmes belém, akartam, így is. Akartam mert első perctől olyan szikra, szexualitás és őszinteség alakult ki köztünk és persze szerelem mindkét részről, hogy történjen bármi, hálás leszek a sorsnak azért amiért így döntöttem, még ha fájni is fog. Persze dönteni kell, mindkettőnknek. Vállalva a felelősséget, felnőttek módjára. De még ott a remény, hogy alakulhat jól is a dolog és lesz egy olyan kapcsolatom, amilyen még soha, hiszek benne, hiszek az őszinteségben, és a szerelemben, mert ő megmutatta nekem. Új ajtókat nyitott ki, nem mondom, hogy nem féltem vagy félek, de megtettem mindent, azért, hogy ő is higgyen benne!!!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Pontosan ezért szeretek este írni 🙂 mert akkor béke és nyugalom van.
Ahhoz, hogy én le tudjam írni a mély érzéseimet idő, nyugalom és hangulat kell…nem megy csak úgy, rá kell hangolódnom.
Szerintem nincs olyan hogy jobb v rosszabb 🙂 Különfélék vagyunk és valahol mélyen még is bizonyos tekintetben hasonlóak is vagyunk. Gondolataink, érzéseink, tapasztalataink vannak, amit kifejezünk, és megosztunk, megpróbálunk átérezni, megérteni, akár még azonosulni is vele. Hogy nem tudsz jól írni, azt csak most érzed. Hogy ne tudnál még inkább önmagadból kihozni azt a szenvedélyességet, ami benned van, mint amit pl már a Házasság c posztban is kezdtél megmutatni. Meg van benned minden… Én is írok, ahogy te is, csak én néha mélyebben, mert olyan vagyok, hogy hagyom hogy szabadon utat törjenek maguknak a tiszta érzelmek. Olyan ez mint amikor valamit megtapasztalok és teljesen áthatnak az érzések.
😀 remélem van blogod és írsz….nem tudom mivel foglalkozol egyébként, lassan jobbak a hozzád szólásaid, mint a blogom 😀
Az emberek azért félnek a változástól, mert magában rejti a fájdalmat is. A fájdalomtól való félelmük a fejlődésük legnagyobb gátjai. Amikor szembenéznek önmagukkal, egyben a fájdalmaikkal is szembesülnek. Aki képes szembenézni vele, az a változás során a félelmeinek nem fog többé teret engedni. Amikor szembesülnek 1-1 váratlan élethelyzettel, akkor egyből a valódi önmagukkal is szembetalálják magukat, és ilyenkor lehetőségük van eldönteni, hogy a félelmeiknek hagynak teret, ami fájdalmat okozna, vagy képesek önmagukat felvállalva megszínesíteni az életüket.
Szerintem senki nem vonzza be a hülyéket 🙂 csak előfordulhat, hogy figyelmetlenné válik az ember önmagával szemben és ennek hatására valamilyen szinten kizárja az objektív meglátás valóságát. Az újdonság varázsa mindig képes azt embert “megbabonázni.” Amit egyes emberek rózsaszín felhőnek neveznek. A felvállalás valóban nagy mérföldkő szokott lenni az emberek életében, mert onnantól kezdve, hogy valaki tisztán önmagát adva felvállalja önmagát, képes lesz valóban felelősséget érezni a másik emberért is. A kérdés csak az, hogy ez mennyire válik kölcsönössé. A férfiaknak pont a felelősségvállalás az egyik gyenge pontjuk. Amikor problémák keletkeznek egy párkapcsolatban és közösen megpróbálnak megoldásokat keresni, akkor dől el, hogy a szőnyeg alá söprik, vagy tesznek érte. Kimerik fejezni az érzelmeiket, mernek beszélni a meglátásaikról, és próbálnak a megértésre törekedni úgy, hogy nem csak saját szemszögükön keresztül tekintenek rá, hanem megpróbálják a másik ember szemszögén keresztül is, vagy megfutamodnak. A kezdeti időszakban még sikeres szokott lenni, de később ez is veszteni szokott a jelentőségéből, ezért kell mindig közösen dolgozni érte. Át kell adniuk egymásnak mindazt, amit éreznek egymással kapcsolatban, és akkor rengeteg konfliktustól megkímélhetik a kapcsolatukat.