napok
2014 augusztus 11. | Szerző: dream
Szinte elment a nyár….és semmi előrelépés nem történt, én ugyan ott vagyok, ő valahol máshol elveszve a házasság tengerébe. Minden nap kapálódzunk és próbálunk nem bele fulladni, és mikor azt hinnéd jobb,vagy történik valami jó is….tévedsz…mindig oda jutunk vissza ahonnan elindultunk, de minden egyes vissza jutáskor egyre több darabja törik össze a szerelemnek…és a végén már nem marad semmi, semmi amiben hinnél, ami reményt adna még, amibe kapaszkodni tudnál, hogy ez a csodálatos, bizsergető észveszejtő vágy és érzés ne múljon el hiába…
De én bármennyire is akarom, bármennyire is hiszek és küzdők ha nincs kiért és minek….bármennyire is igyekszem, ha ő nincs ott velem, ő aki pont annyira akarja és szeretné mint én…ha annyira csodálatos vagyok ha annyira többet érdemlek attól amit most ad….akkor miért nem ad többet miért nem küzd és miért nem áll ki mellettem….
Pokol..
2014 július 26. | Szerző: dream
Tudom mindenkinek magának kell a poklot megjárnia, le kell süllyednie, hogy felemelkedjen. Mindenkinek más a pokol, van aki nagyon sokáig bírja, akár egy egész életen keresztül..és képes leélni úgy az életét, tudja, de mégsem tesz semmit..van aki hamar rájön, van akinek más nyitja fel a szemét, de van aki előtt ott a megoldás a segítség, de mégsem akar változtatni…
Ő vagy inkább Ő vagy egyik sem??
2014 július 14. | Szerző: dream
Hülye helyzet mint mindig, és fogalmam sincs mit akarok..de lehet csak időt kellene adnom magamnak és sodródni az eseményekkel és az érzelmekkel. Túl reagálok mindent mint mindig. Inkább szenvedek én minthogy megbántsak valaki mást. Az egyik iránt érzem a nagy szerelmet, de ő képtelen engem választani és kilépni a rossz házasságból, a másik a csillagokat lehozná, de érzelem szinte semmi iránta. Hagyjam mindkettőt a francba és legyek egyedül vagy válasszam a szerelmet szenvedéssel, vagy válasszam a másikat érzelmek nélkül….utálom magam
Napok
2014 július 1. | Szerző: dream
Minden reggel elolvasom a horoszkópomat nem mintha annyira hinnék benne, vagy hogy befolyásolná a napomat….hülye szokás, kész. Ma valami olyat írt, hogy sok segítséget kapok majd, hogy túl tudjak lépni dolgokon, és kisöpörjem az életemből a rossz szokásokat és azokat a dolgokat amelyek már nem engem szolgálnak, és nem tesznek boldoggá, csak elvesznek tőlem. Fura a sors, mert úgy néz ki ebben most tényleg van valami….
Szív és az ész harca
2014 június 30. | Szerző: dream
Mennyi fájdalmat, csalódást, megaláztatást, szenvedést, keserűséget (és még sorolhatnám) bír elviselni egy szív és a lélek? Mennyi fájdalom kell ahhoz, hogy az ész vegye át a hatalmat és tudj igazából nemet mondni, és tudj megálljt parancsolni a szívnek és az érzelmeknek? Mikor jön el az a pillanat amikor már annyira fáj, hogy az eszed azt mondja a szívednek most már elég….vagy a szív tényleg meg tud hasadni, bele tud halni?
06. 29.
2014 június 29. | Szerző: dream
Kiadtam magam, oda adtam neki mindenemet…és ő elvitte, üresnek érzem magam, testem itt van, de a lelkem, az aki vagyok már nincs benne….elvitte. Kétszer egy folyóba ugyanúgy nem lép senki…dehogy nem…itt vagyok élőnek már nem mondható példának. Ami talán most másabb az az ahogy felfogom és hozzá állok mindehhez. Talán most megtanulom a leckét amit már rég meg kellett volna tanulnom…igyekszem…de úgy látszik nem eléggé.
Miértek
2014 május 13. | Szerző: dream
Van amikor nagyon gyorsan történnek az események és van, hogy hosszú ideig nem történik semmi, na ilyenkor szoktam magamba roskadni és gondolkodni az élet nagy dolgairól, mert ilyenkor sokkal több időd van befelé fordulni, magadra figyelni, amit én utálok. Utálom, mert nagyon nehéz, fájdalmas felismerések ezek. Jó és rossz dolgokról, jó és rossz döntésekről, a miértekről, és a hogyan továbbiról. Egyszer valaki azt mondta nekem, az hogy az emberek hasonlóak a fákhoz…nekik évgyűrűik vannak, nekünk pedig életszakaszaink, aminél a legtöbb ember nehezen jut túl, vagy nehezen talál megoldást illetve képtelen belátni, hogy valami elmúlt az életében és tovább kellene lépnie egy újabb szakaszba. Ez mindenkinél máskor jön el…szerintem egyéntől függ, ki mire érett meg, érzelmileg, intellektuálisan, fizikálisan. Azt is szokták mondani, hogy Isten nem tesz rád olyan terhet, gondot amit ne tudnál megoldani, vagy ne tudnád elbírni…amikor túljutok valamin, mindig keresem a miérteket…miért történt így, mit kellett volna belőle tanulnom, mi volt benne az ami nekem jó volt, ami a hasznomra vált, netán miért vallottam kudarcot, mit tehettem volna még, vagy túl sokat tettem? Ezekre a kérdésekre sokszor van, hogy nincs is válasz, vagy csak idővel derül ki, hogy jól döntöttél vagy hibáztál, merni kell, szerintem jobb megbánni dolgokat mint elhalasztani, mert soha nem tudhatod……
nehéz..
2014 május 7. | Szerző: dream
nagyon rossz napjaim vannak, sőt mondhatjuk azt hogy hónapjaim…megbíztam valakiben és nagyon sok mindent megosztottam vele, nem élt vissza vele, de csalódást okozott…padlón vagyok és leszek is jó sokáig…és az a legrosszabb az egészben, hogy fogalmam sincs mit miért tesz és még ő sem tudja megmagyarázni. Nehéz így helyre rakni a dolgokat, nehéz és baromi fájdalmas felnőttként viselkedni, már ha ő nem tud nekem kell erősnek lenni, és elfogadni, tovább menni…
Álmok…
2014 május 6. | Szerző: dream
Az embereknek vannak álmaik, vágyaik, legyenek azok valami nagyon jelentéktelen apró dolgok, de lehet valami nagy eget rengető, ami mindent megváltoztat. Általában mindenki elképzeli valahogy az életét, van valami célja, elképzelése arról, hogy mit szeretne elérni, és ezért mennyit áldoz fel, mennyit dolgozik az álmaiért. Vannak amelyek teljesülnek és vannak olyanok amit fel kell adni, mert valamiért nem teljesülhet, valahogy az nem kaphatod meg nem lehet a tied bármennyire is szeretnéd…..a mindegy milyen áron…csak az enyém legyen, pedig nem mindenkinél működik, és nem mindenki képes rá.
Felnőtt ember módjára be kell látni és el kell fogadni, hogy nem kaphatsz meg mindent…és tudni kell álmokat elengedni….elengedem…….
Valóság
2014 szeptember 1. | Szerző: dream
Szerintem az a legfájdalmasabb dolog amikor ráébredsz arra, hogy valami olyasmiben hittél ami nincs is, valami olyasmit képzeltél be amiről csak te hitted, hogy létezik. Hajlamosak vagyunk arra, hogy nem akarjuk a rosszat meglátni, azt, hogy ennek vége és ennek már semmi értelme. Hajlamosak vagyunk alapból a másikban bízni és hinni, és csak a jót látni. Persze végig ott motoszkál benned a tudat, hogy talán nem is igaz, hogy talán hazudik, de elhessegeted, mert könnyebb hinni a jóban, mint rádöbbenni átverés az egész és mindkettőtöknek másról szól az egész és teljesen mást akartok. Nincs ennél fájdalmasabb felismerés, amikor rádöbbensz másoknak volt igaza, és ha nem is mindenben, de túlnyomó részt hazudott és esze ágába sincs betartani azt amit megígért. Fájdalmas dolog amikor lehullik a lepel a szemed előtt és meglátod a valóságot…a meztelen és igaz valóságot…..
Oldal ajánlása emailben
X